Céljaink
Az elérhető tudás (adat, tartalom) összetettsége előre nem látott mértékben növekszik. Az „összetettség” szóval a tudásanyag méretére, tértől és időtől való függésére, valamint állandó és megjósolhatatlan – mind a tervezési, mind a futási idő alatt történő – változásaira utalunk. Nyilvánvaló példa erre a folyvást újabb és változatosabb anyagokkal bővülő világháló. Kutatásaink alapja egy újfajta megközelítés, amely képessé tesz ezen összetettség megragadására, és remélhetőleg orvosolja a jelenlegi adat- és tudásreprezentációs rendszerek bizonyos skálázhatósági hiányosságait is. A megoldás egy olyan bottom-up (aluról felfelé építkező) szemlélet, amely a sokféleséget megtartandó és kiaknázandó értékként kezeli, nem pedig valamely sémába erőltetendő rendellenességként. Az általunk javasolt megoldás paradigmaváltásnak is tekinthető, amennyiben a tudást elemi építőkövekből összerakni próbáló módszer helyett a meglévő ismeretanyag dinamikus adaptálásával állítja azt elő. A tudás tehát nem ab initio jön létre, hanem egyre inkább a már létező, egymáshoz sűrűn kapcsolódó ismeretek rendszerére épülve állandó fejlődésen megy keresztül. E folyamat nem föltétlenül előzetes tervezés eredménye, előidézője nem központi irányítás, hanem a rendszerek környezetének válzotásai.
A kihívás abban áll, hogy olyan tervezési módszereket és eszközöket fejlesszünk, amelyek képesek e folyamat során létrejövő tudáselemek hasznosítására és irányítására. Ennek érdekében adaptív – ha kell, öntanuló – tudásrendszereket szorgalmazunk, továbbá egy tudásreprezentációs és -menedzsment módszertan kifejlesztését, melyet úgy hívunk: a tudás sokféleségének adaptív kezelése.
Fausto Giunchiglia (projektvezető)
Trento, 2006. május 5., ~3:5